Stoner felidézte a kellemetlen emlékeket a szurkolókkal, nem értette, miért „mészárolták le”

Casey Stoner elárulta, anno nem értette, miért fütyülték ki a brit szurkolók Doningtonban. Az ausztrál expilóta arra is kitért, hogy a MotoGP miként változtatta meg a személyiségét, és a sajtó ellenséges hozzáállásáról is beszélt.

Casey Stoner a MotoGP kétszeres világbajnokaként nyilvánvalóan rengeteg szurkolóval rendelkezett, ám természetesen olyanok is jócskán akadtak, akik nem nagyon kedvelték őt. Ezzel kapcsolatban kellemetlen emlékei vannak, különösen a Donington Parkból, ahol mindkét futamgyőzelme után kifütyülték.

A jelenleg 38 éves exmotoros 2007-ben és 2008-ban diadalmaskodott a Brit Nagydíjon, utóbbit már címvédőként tette. A helyi szurkolók azonban ezt nem fogadták pozitívan, amit Stoner nem tudott mire vélni, és a második alkalommal hangot is adott nemtetszésének. Pláne annak tudatában furcsállta, hogy pályafutása hajnalán a brit nemzeti bajnokságban versenyzett, ami fontos állomás volt a karrierjében.

„A brit szurkolók sokat bántottak – nyilatkozta a ’Ducati Diaries’ podcastban. – Nem tudtam, miért utálnak ennyire. Még azelőtt is, hogy Valentino Rossi ellen versenyeztem, ami nem volt túl jó. Onnantól, hogy kihívója lettem Valentinónak, csak lefelé mentünk a lejtőn. Több más ausztrál versenyző is az Egyesült Királyságban szerzett tapasztalatot. Ha nincs az Egyesült Királyság, nem jutottam volna el oda, ahol voltam. A legjobb barátaim közül többen is az Egyesült Királyságból származnak, még abból az időből, amikor ott voltam. Nagyon szép emlékeim vannak arról a helyről. Amikor visszatértem, lemészároltak. Nem értettem, mit tettem. Az Egyesült Királyságban inkább show-t, showmant akartak. Én csak a valóságról beszéltem, legyen az jó vagy rossz. Ez nyilvánvalóan rengeteg embernek nem tetszett.”

A sikereihez képest Stoner rendkívül kevés időt, mindössze hét évet töltött a MotoGP-ben, és 2012-ben, 27 évesen visszavonult. Azonban ez az időszak is elég volt arra, hogy jelentősen változtasson a személyiségén. Pályafutása elején ugyanis sokkal inkább „barátkozós” típus volt, mint akkor, amikor szögre akasztotta a bukósisakot.

Stoner szerint csak a pályafutása végeztével értették őt meg, korábban nem szerették a stílusát

„Introvertálttá váltam – jelentette ki. – Régen állandóan kimozdultam, örültem, hogy barátokat szerezhetek. Kicsit ekkor is küszködtem, főleg nagyobb társaságokban nem éreztem jól magam. A MotoGP viszont különösen befelé fordulóvá tett. Amikor mindenféle marhaságokat mondanak az emberre, és mindenféle típusú nyomás nehezedik rá, akkor csak be akar burkolózni. Ennek elég korán meglett a böjtje. Olyasvalakiből, aki mindig örült, ha kimozdulhatott, olyanná váltam, aki be akart zárkózni, és mindentől távol akart lenni.”

Persze a mai világban már rengeteget számít, az adott versenyző megítélésének szempontjából, hogy a médiában hogyan beszélnek, írnak róla. Stoner ezen a téren sem volt ideális helyzetben, hiszen a sajtóban sokszor nem pozitív színben tüntették fel. A kétszeres világbajnok úgy véli, mindez elsősorban a hozzáállásának volt betudható.

„Nem arról volt szó, hogy nem voltam barátságos – fogalmazott. – Nehéz időszak volt. A médiától kezdve mindenki ellenem volt. Akkoriban nem volt meg az a nyilvános személyiségem, amelyet mindenki keresett, és az emberek tényleg nem értettek meg. Nem csak azért voltam ott, hogy élvezzem a versenyzést. Az eredmény volt a legfontosabb, nem az élvezet. Aztán mindenért, amit csinál, az ember kapja a kritikát. Én is sokszor büntetem magam, Vesztettem, vesztettem és vesztettem. Ez nagyon nehéz volt számomra. A későbbi időszakomig tartott, mire rájöttem, hogy le tudom venni magamról a nyomást. Minden munkát elvégeztem, büszke vagyok arra, amit tettem. Nem hiszem, hogy egy olyan sportágban, ahol annyit fizetnek, mint nekünk, és ahol elvárják, hogy eredményeket érjünk el, csak azért kellene pályára mennünk, hogy szórakozzunk. Ha az ember csak szórakozik, nem tesz bele munkát. Itt látom a következetlenségeket. Kemény voltam magammal szemben. Még akkor is, amikor futamokat nyertem, ha hibáztam, vagy nem voltam elégedett azzal, ahogyan versenyeztem, akkor volt még mit tenni, volt még mit kihozni magamból. Emiatt volt rossz sajtóm. Az embert jobban támadják, mert nem úgy ünnepeli ezeket a győzelmeket, ahogyan ők akarják. Elvárják, hogy minden egyes győzelmet úgy ünnepeljen az ember, mintha az a bajnoki címet jelentené. Talán én nem ünnepeltem annyira, mint mások.”

Stoner egy ponton túl igyekezett a paddock minden szereplőjét a lehető legjobban kiismerni. Az alapvető hozzáállása viszont maradt ugyanolyan, mint korábban, és ezt utólag sem bánta meg. Persze azért azt sem lehet állítani, hogy valamilyen szinten ne próbált volna meg alkalmazkodni a helyzethez, de csak minimálisan módosított a kommunikációján.

„Semmit nem változtatnék meg – szögezte le, de aztán kicsit árnyalta ezt a mondatot. – Az évek során megtanultam, hogyan kell jobban megfogalmazni a dolgokat. Nyitottabb lennék arra, hogy bizonyos kérdéseket miként tudnék megfogalmazni, vagy hogyan tudnék másképpen elmagyarázni dolgokat. Az első néhány olyan év után, amikor a MotoGP bajnoki címéért küzdöttem, kihívás elé állítottam magam, hogy hogyan közelítsek meg bizonyos embereket. Elkezdtem külön-külön olvasni minden egyes személyt, legyen szó az ellenfeleimről vagy a sajtóról. Mindenkiről tudtam, hogyan kell kezelni. Nem fogok változtatni azon, aki vagyok. Továbbra is azt mondom, ami a valóság. Talán kevésbé vagyok nyers, mint korábban. Ugyanakkor ez juttatott el oda, ahol most vagyok. Semmit nem szépítettem, ez mind az én véleményem volt. Emiatt pedig megbüntettek, a sajtó keményen bánt velem. Bármit írnak, a szurkolók elhiszik, így mindenki elkezdi utálni az embert.”

Stoner szerint mindenki Marc Márquezt hibáztatta, pedig Rossi indította el a konfliktusukat

Rossira, Stonerre és Marc Márquezre jellemző vonások is vannak Acostában, véli Lorenzo